Író vagyok, szívem minden szeretetével az vagyok.

24 éves vagyok és már négy éve foglalkozom a szenvedélyemmel. Te jó ég, hogy repül az idő!  2016-ban kezdtem el gyakornokként dolgozni egy hazai divatmagazinnál, és ekkor éreztem először azt, hogy nagyon -sőt, még annál is jobban- tetszik nekem ez az “írás dolog”.  Rájöttem, hogy élvezem kifejezni a gondolataimat írásban, ezért indítottam egy blogot, ahol bármilyen feltétel és kompromisszum nélkül írhattam arról, amiről csak akartam. Szabadnak éreztem magam. Csak én voltam és a gondolataim, és nem érdekelt, ki mit szól hozzá, kinek tetszik és kinek nem, mert imádtam írni az összes olyan dologról, ami engem foglalkoztatott. Ebben az időszakban egyébként csak bontogattam a szárnyaimat, feszegettem a határaimat és ki akartam deríteni, mire is vagyok képes. Az egyetemi tanulmányaim alatt minden létező gyakornoki pozíciót megpályáztam, a visszautasítások azonban nem eltántorítottak, hanem arra ösztönöztek, hogy ne adjam fel, hogy tartsak ki, mert ez az én utam. Ennek kell lennie. 

Végül a Melletted írása közben vált számomra biztossá: többé nem akarok semmi mással foglalkozni, csak és kizárólag ezzel. Jöttek a szavak, kerekedtek a mondatok, egyre több lap telt meg és én egyre nagyobb szenvedéllyel csináltam. Alig egy év alatt előttem volt több száz könyv. Az én könyveim. Most pedig itt a második része, a Szeretnélek szeretni. És, hogy lesz-e folytatás? Lesz-e újabb regény? Lesz-e újabb könyv? Mondanám, hogy az csak a jövő zenéje, de már rég itt vannak a dallamok a fülemben.